VAN SEGÍTSÉG!

Sokan félnek elkezdeni a pontozást, mondván nekik nincs kézügyességük. Elárulok egy titkot. Én sem tudok rajzolni, a pontozás mégis megy. Ugyanis nem kell hozzá tudni rajzolni. Amint ezt valaki felismeri és átlendül a „nem tudom, nem vagyok képes rá” állapoton, az azonnal rádöbben, hogy bizony neki is vannak kreatív képességei. Csak valamikor réges-régen elhitte, hogy képtelen ilyenekre. Még az is meglepődik, aki sokféle más kreatív technikát kipróbált már. Igaz, vannak szabályok, de azok betartása mellett a lehetőségek végtelenné válnak.

Nem titok, a pontozás kezdete számos kihívást hozhat. Példaként mindig a járni tanuló baba példáját hozom. Mikor először megteszi az első bátortalan lépését, akkor mindenki örömujjongásba kezd. Majd csetlik-botlik, sokszor orra és fenékre esik, de mindig feláll és újrakezdi. Mindeközben ott van mögötte az anyukája, aki bátorítja és felsegíti, ha szükséges. Ez az a képesség, ami mindannyiónkban ott van, mégis megfeledkezünk róla. Ott van a küzdés, a kitartás és az akarat, hogy bármi is lesz, én ezt meg fogom tanulni. És meg is tanulod. Amikor bátortalanul leteszed az első pontjaid, az olyan, mint amikor megtetted annak idején az első lépésedet. Tökéletes volt? Dehogy. Abbahagytad ezért? Ugyan már… nem. Mondott anyukád olyat, hogy „de béna vagy kislányom… ez neked sosem fog menni”? Nem… Erre kérlek én is téged. Légy legalább olyan türelmes önmagaddal a pontozás elején, mint amilyen az anyukád volt veled, mikor járni tanultál. Talán elég ez az egy mondat. Ez az egy emlékeztető és elkezded felfedezni a régi erődet, a régi kitartásodat. És nem csak a pontozásban.

Van egy rendkívül rossz szokásunk. Szeretjük észrevenni a tökéletlen dolgokat, majd jó sokáig rágódni rajtuk. Ez rossz helyen van, ez túl kicsi, ez meg nem is kör alakú…

Mi történik, amikor csak arra figyelünk, ami hibás, ami nem tökéletes? Egyszer csak azt vesszük észre, hogy minden rossz. Minden csúnya és a világ egy borzalmas hely. Ellenben mi történik, ha elkezdjük észrevenni a szépségeket? Ha odafigyelük az apró csodákra? A világunk elkezd megváltozni, és azt vesszük észre, hogy egyre jobb így élni.

A pontozásnál sosem szabad megállni az első néhány sor után, hogy ez nem szép. Haladni kell tovább, hagyni hogy épüljön, növekedjen a mandalánk. Amikor egy kép elkészül, akkor annak van egy markáns összhatása. Aki friss szemmel (a hibázások emlékének teljes hiányával) néz rá a képre, csak azt látja, hogy ez rendben van. Egy rutinos pontozó már nem áll le a saját képében a hibákat keresni. Nem kezdi el bántani magát, amiért nem gépiesen tökéletes. Megtanul a hibák helyett arra fókuszálni, hogy mi az, amit elismerhet. Mert a hibák állandó keresése egy beszűkült, kényszerű világot teremt. Aki pontoz, az az alkotásaival új dimenziókat és tereket nyit ki ehelyett.

A pontozás a technikából adódóan lelassítja az embert. Kiveszi az állandó gondolkodás taposómalmából és megteremti a belső béke szigetét az alkotás idejére. Ebben az állapotban sokkal nehezebb beleállni a szokásos játszmákba.  Maga az alkotás folyamata is türelemre tanít. A kapkodás csúnya pontokat és deformált mintákat hoz. A kezdeti teljesítménykényszer hamar átfordul az alkotás öröméért végzett tevékenységbe, ahol az idő fogalma teljesen átalakul.

Amikor felfedezzük, hogy képesek vagyunk akadályokat leküzdeni, hogy vannak rejtett képességeink, amiket mások is felismernek, amikor az általunk végzett tevékenység pozitív visszajelzéseket eredményez, azok mind-mind hatással vannak arra, hogy hogyan is látjuk magunkat.
Aki pontozni kezd, az a saját bőrén, akár tudatosan is megtapasztalja, hogy milyen érzés az, amikor képes ledönteni az útjába kerülő akadályokat. Volt már olyan, hogy tízszer is nekikezdtél valaminek, majd tizenedjedjére sikerült? Emlékszel az bizsergető érzésre a testedben? Emlékszel a gondolatra, hogy „igen, megcsináltam!”? Pontosan ilyen érzés az is, amikor elkészül az első igazi pontozott mandalád.

Majd jön a következő lépcsőfok, amikor a saját családtagjaid ámulnak el, hogy te ilyenekre is képes vagy? Az elegédettség finom mámora járja át ilyenkor a tested. Már csak ezért is érdemes belekóstolni a pontozásba.

A pontozásban van egy titkos fegyver. A festék. Egész pontosan a festékek színe. Hogy jön ez az örömforráshoz? A színek gyógyító, tápláló hatását nem kell bemutatnom. Azt szoktam javasolni mindenkinek, hogy a festéshez olyan színt válasszon, amire ha ránéz, akkor az bukjon ki belőle, hogy „wow, ez mennyire szép szín!”. Amikor megtalálod ezt a színt, olyankor minden egyes pont lerakásakor átjár egy kellemesen lágy érzés, és egyszerűen csak élvezed, ahogy szaporodnak a pontok a felületen. Ez az az érzés, ami kinyitja a kreativitás újabb és újabb kapujait, amik egyre több és több sikerélményt hoznak. A sikerélmény pedig újabb alkotásra invitál olyan színekkel, amik élvezetet okoznak. Ez egy olyan pozitív spirál, ami a legmélyebb gödörböl is ki tud rángatni.

Ahogy egyre jobban fejlődsz a pontozásban újabb és újabb lehetőségek jelennek meg az életedben, akár az alkotás, a tanítás, vagy a vállalkozás területén. De sok esetben pont azáltal, hogy megnövekszik az önbizalmad, ami az egész életedre kihat, megváltozik az energiád, ami szintén új lehetőségeknek nyit kaput. Sokaknak nyílt már kiállítása is volt. Persze nem kell csak a pontozásra gondolni. Azzal, hogy változol, változik az egész életed és a körülményeid is.

A pontozásban mindezeken túl van még egy nagyszerű lehetőség. Amikor elkezded használni a pontozót, az egész folyamat tűpontosan megmutatja, hogy milyen nehézségekkel küzdesz az életedben. Ha tudatosan felismered ezeket a momentumokat, akkor az már fél győzelem. Innentől lehetőséged van változtatni. Igaz ez akár a mozdulatok minőségére is. A  pontozással idővel lágyulnak, finomodnak a mozdulataid. A kezdeti kapkodós, férfias, erőteljes mozdulatok nőiessé, légiessé tudnak válni. Ahogy ezeket megtanulod tudatosan kontrollálni, megváltoztatni, az szépen kigyűrűzik az életed más területeire is. (Mindezekről személyre szabottan, részletesen a workshopokon van szó.)

Ha megtanulsz pontozni, akkor olyan használati tárgyakat, eszközöket, ruhákat tudsz készíteni, amivel garantáltan kitűnsz a tömegből. Ha vágysz arra, hogy kilépj a szürke kisegér szerepből, akkor a pontozás mindig jó választás lehet.

A pontozott mandalák rendkívül erőteljes, fókuszált energiával készülnek, amitől a képek minősége, energiája is messze különbözik a másfajta technikával, vagy akár nyomtatva készült mandaláktól.

A színek, a formák és a belevitt energia minősége a test-lélek-szellem finomenergetikai rendszerére együttesen is hat. Egyszerűsítve: ha pontozott mandalát festesz, sokat teszel a gyógyulásodért.

Mára már több ezer főt számlál a pontozótechnikával foglalkozók csoportja. Ez egy olyan közösség, ahol hozzád hasonlóan elszánt, kitartó, és egyáltalán nem átlagos emberek gyűltek össze. Mindenki átmegy a kezdeti nehézségeken, ismerik a bizonytalanságot, a félelmeket, éppen ezért pontosan tudják, hogy min mész keresztül az elején. Segítenek, támogatnak. Az ilyen emberek összetartó, tápláló ereje felbecsülhetetlen. A személyes találkozókon, táborokban, workshopokon pedig nem egy barátság született már.